Kaleido Star 2.-Layla
Amit érdemes tudni róla:Név: Layla Hamilton
Nemzetiség: amerikai
Család: édesanyját még kiskorában elveszitette. Nagyon szereti az édesapját, ám igazán nincs közöttük elmélyült apa-lánya kapcsolat.
Hobbi: edzés, Yurival furikázni^^’
Cél: megfelelni édesapjának és elérni, hogy az büszke legyen rá
Amihez ért: trapéz, különböző artista mutatványok pl. biciklivel
Érdekesség:
1., édesanyja halála óta nem sir-már a temetésen sem hullajtott egyetlen könnycseppet sem
2., Yurival Cirkuszfesztivált nyert
3., egy ideig látja Fantomot, igy ő is kiválasztott a Legendás Ugrásra. Sorával végre is hajtja-a felkészülés során sérül meg a karja
4., édesapja először a Legendás Manőver során látja fellépni Laylát a Kaleido szinpadán
5., sérülése után a Broadway-n dolgozik
Különös lény az ember. Akárhányszor elbukik, mindig talpra áll, hogy újabb és újabb akadályokkal nézzen szembe. Pont, mint az Aranyfőnix.
Poraiból újjászületik, s minél többször hullik el, annál erősebben tér vissza. Ezért is volt édesanyám kedvenc meséje a Főnix legendája. Remélte, hogy ő is kigyógyulhat betegségéből és egészségesebb lehet, mint valaha. De sajnos a sors nem igy akarta. Édesanyám elment, és én még csak el sem tudtam tőle búcsúzni.
Kicsi voltam, amikor még ez történt, de azóta is bánt, hogy milyen ostobán
viselkedtem vele az utolsó napokban. Azt vágtam a fejéhez, hogy már nincs is rá szükségem és hogy ne is jöjjön haza, soha.
Szegény kórházban feküdt, de én még csak észre se vettem, milyen rohamosan romlik az állapota.
Nagyon fájt, hogy elhagyott minket; aznap este láttam először és utoljára édesapámat sirni. Akkor megfogadtam, hogy soha többé egy árva könnycseppet sem ejtek. Olyan akartam lenni, mint ő; magamba folytani az érzelmeimet és úgy viselkedni, mint egy rideg gép. Gyakran kerültem olyan helyzetekbe, hogy nehéz volt fenntartani az erős és magabiztos álarcot, ám végül mindig megoldottam a gondjaimat egyedül. Nem volt szükségem mások segitségére. Szégyelltem volna akárkit is a bajaimmal terhelni.
Ám egy napon, felbukkant egy fiatal japán lány, aki teljesen megváltoztatta az életem.
Eleinte gyűlöltem Sorát, mert nem láttam benne mást, mint egy lelkes de ügyetlen amatőrt. Ám idővel rá kellett jönnöm, hogy ez egyáltalán nem igaz rá.
Hamar a társammá vált, sőt, jobbá vált, mint én magam.
Miután karsérülésem miatt otthagytam a Kaleido Szinpadot, rábiztam az álmomat, mert azt hittem, ugyanazt akarja, mint én egykoron. De nem.
Sora nem csupán Kaleido Star-rá akart válni, hanem mindezt úgy, hogy közben nem tipor el senkit. Egy harc nélküli Szinpad volt az ő álma, ahol a közönség és az előadók szive eggyé válik.
Nem volt már többé szüksége az irányitásomra. Utat tört ő magának egyedül is. Sőt. Rájöttem, hogy inkább NEKEM kell ŐRÁ támaszkodnom.
Soha ilyen zavart még nem érzetem; a nagy Layla Hamilton egy fiatal lány segitségére szorul? Egyszerűen nem birtam elviselni; tényleg ilyen gyenge lennék? Ilyen gyenge, hogy másoknak kelljen megoldaniuk a problémáimat?
Miután zavaromban elmentem otthonról, hogy egy kicsit egyedül lehessek, utamon találkoztam egy öreg házaspárral. Furcsa dolgot hallottam tőlük aznap este.A kislány, aki egykoron édesanyjához sietett sirva, még mindig ott van bennem. S bár azóta egy könnycseppet sem ejtek, ez a lány várja a pillanatot, hogy ismét a részemmé válhasson, s egy új Layla Hamilton szülessen. Egy új Layla, aki képes
megosztani másokkal az érzemeit és nem úgy viselkdeik mint egy rideg gép.
Hála a cserfes kis Sorának, újjászülettem poraimból.
Mint az Aranyfőnix.
