Animék-egy kicsit másképp

A legnépszerűbb animék-ahogy a szereplők látják.^^' Animeszereplők megnyilatkozásai, és a sorozatok kivesézése.

Friss topikok

HTML

Inuyasha 1.-Inuyasha

2007.08.06. 07:01 | fullpanic | 2 komment

 

Inuyasha 1.-Inuyasha

 

 

Az egész história 50 évvel ezelőtt vette kezdetét…
Élt a faluban egy Kikyou nevű lány. Papnő létére nagyon erős volt-szent nyilvesszőket volt képes kilőni, igy bátran harcolhatott a legerősebb szellemek ellen is.
Hatalmas ereje és jólelkűsége folytán, őrá bizták a Négy Lélek Szent Ékkövét.
Mit ne mondjak, nagy hatalommal redelkezik ez a gyöngy-aki csak megkaparintja, annak teljesül szive vágya, s erejének nagysága megsokszorozódik.

Ami azt illeti, egy időben én is meg akartam szerezni a Szent Ékkövet, hogy a segitségével teljesen szellemmé váljak.
Ám Kikyou nagyon éber volt, igy mégcsak a közelébe sem juthattam az Ékkőnek.
De egy nap megigérte nekem, hogy elhozza nekem a kincset, mellyel emberré válhatok, és együtt lehetek a lánnyal…

 Csakhogy az a bestia becsapott! Nyilvesszőivel üldözőbe vett, feltárva ezzel árulását.
Bosszúból én meg akartam szerezni a gyöngyöt, igy berontottam a faluba, hogy végre az enyém legyen, ami jár.
Sikerült is ellopnom a Szent Ékkövet, csakhogy az a galád Kikyou utánamjött, és egy szent nyilvesszővel örökre a fához szögezett…

Ám Kikyou is mély álomba merült-a holtak álmába. Belehalt sérüléseibe, amiket állitólag én szereztem neki. Na persze! Azzal vádolt, hogy elárultam őt. Hazugság az egész!

Csak később jöttem rá, Kagoméval közös utunkon, hogy az árulás mögött egy szintén félig szellem áll. Az a féreg Naraku. Ő tehet az egészről.
Felvette az alakomat és halálos sebet mért Kikyoura. Igy nem csoda, hogy az még utolsó erőfeszitésével utánam jött, és a fához szögezett.
Én is be lettem csapva; aki először rám támadt nem Kikyou volt, hanem szintén az a mocsok. Ezt követően törtem be a faluba az Ékkőért…
Szóval, bonyolult história…

A lényeg, hogy felesküdtem, megölöm azt a féreg Narakut!

Miután találkoztam Kagomével, és az az ügyes összetörte a Szent Ékkövet, együtt vágtunk neki az útnak, hogy összegyűjtsük a szilánkokat.
Eleinte nem igazán kedveltem a lányt-bááár, nem mintha most szeretném!-,de szükségem volt rá, mivel csak ő látja az Ékkő szilánkjait.
Örökölte Kikyou képességeit; papnői erővel bir, igy képes szent nyilvesszők kilövésére, ezenfelül megérzi, ha egy Szent Ékkő szilánk van a közelben.
Na igen. Néha még hasznát is veszem…

                                                                                                                                                    
Csakhogy ez a keresés nem olyan egyszerű; sok gyenge szellem próbál meg az utunkba állni, persze én egy csapással végzek velük a karmaimmal. Azt ha nagyon muszáj, előveszem a Tessaigát, amely több száz szellemmel képes végezni egyszerre. Ezt a kardot még apám hagyta rám-az ő agyaraiból lett kovácsolva. Persze az az ostoba báttyám mindig azt hajtogatja, hogy ez őt illeti. Na persze! Akkor miért nem képes még csak meg sem érinteni? Idióta…

Szóóval, sok ügyetlen próbálkozik, hogy az utunkba álljon, persze semmi esélyük…

Ám az ügy egy kissé bonyolultabbá vált, amikor egy vén boszorkány előkaparta az 50 évvel ezelőtt elhunyt Kikyou hamvait, és Kagome segitségével-akiről ráadásul mindig valami olyasmit mondanak, hogy Kikyou reinkarnációja. De hát, ki érti az ilyesmit…-feltámasztotta a lányt.
Igy Kikyou visszatért az élők világába, bár már nem olyan, mint régen volt; szépsége semmit sem változott, ám ahhoz, hogy fenntartsa a hamvaiból készitett testet, halott lányok lelkeivel kell táplálkoznia. Ebben segitik őt a lélekrablók.

Megesküdtem, hogy megölöm Narakut, úgyhogy ez az aljas féreg már nem sokáig menekülhet.
Persze nem egyedül állok ki az ellenségek ellen. A küzdelmekben segitségemre van Sango, Miroku és Shippo. Bár ami azt illeti….
Egy jó párszor előfordult már, hogy nekem kellett megmenteni őket. Na igen. Inkább hátráltatnak, mint segitenek. Pláne Shippo.
Szellemnek mondja magát, de idáig egyetlen átkozott ellenfelével sem tudott elbánni. Na igen. Mindig hozzám menekül segitségért…
Amikor bezzeg tiszta a levegő, állandóan cseszeget. Egy jó párszor kapott már tőlem, de ilyenkor Kagome mindig kimondja a ,,Fekszik!” szót.

Há, ezt még nem is emlitettem. Az az ostoba lány képes arra, hogy egy ostoba szóval a földre küldjön. És ez mind amiatt az ostoba lánc miatt van, amit a nyakamba akasztottak.

Na nem baj. Ezt még úgyis visszakapják…

Ami meg a többieket illeti… Sango egy nagyon csendes lány, ami főleg az öccse elvesztése miatt van. Ő a Csonttörővel harcol a szellemek ellen, és van egy aranyos macskaszelleme, Kirara, aki, ha küzdelemre kerül a sor, képes átváltozni hatalmas fenevaddá.
Aztán ott van még Miroku… a nőcsábász szerzetes. Mindig bepróbálkozik a lányoknál, de kevés sikerrel.
Félő, hogy egy napon beszippantja a szélörvény, ami a saját tenyerén található. Ennek is Naraku az oka, mivel ő átkozta meg ennek az ostobának az ostoba nagyapját.

Kagomefolyton azt hajtogatja nekem, hogy Sango és Miroku úgymond ,,gyengéd érzelmeket táplál egymás iránt”… De szerintem ez hülyeség. Csak bedumálja magának az az ostoba. Ha ez tényleg igy lenne, akkor Sango nem pofozná fel állandóan, ha megfogdossa a szerzetes. Ki érti ezeket…


És ami Kagomét illeti… Ő van velem a leghosszabb ideje. Ő az, akire a legjobban számithatok. Mindig segit, ha bajban vagyok, báár ez ritkán fordul elő.

Kedves lány-persze csak amikor nem azt hajtogatja megállás nélkül, hogy ,,Fekszik!”…

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://animemania.blog.hu/api/trackback/id/tr92133254

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Akane-chan 2007.09.13. 13:14:31

Szépen elmesélted a történetet, Inuyasha! Bírom a stílusod^^ Remélem visszaválaszolsz^^

ginike · http://inujasa 2008.11.15. 23:29:02

inujasa imádlak és szeretném ha továbra is mene a mese